Zürichi Magyarbál 
Gyerekfelvonulás 
MagyarHáz Nap 
Március 15. 
Október 23. 
Élménybeszámoló - II. rész
A visszajelzések alapján a 2024-es magyar bál is elődei méltó nyomdokába lépett, mindenhonnan lehetett hallani, hogy elsőrangú hangulat volt. A meghívott svájci díszvendégek is beálltak, élvezettel, felszabadultan táncoltak, hálálkodtak, dicsérték a magyar bál hangulatát.
Egy hölgy, aki már évtizedek óta jár a zürichi magyar bálokra, a helyszínen így lelkesedett: „Bár táncolni már nem szoktam sokat, látni a fiatalokat, az ismerős, magyar arcokat – legalább évente egyszer… Csak élvezni lehet ezt az egészet.”
Milyen élmény volt a fiataloknak, fellépőknek? Egyikük, aki először vett részt az eseményen, így mesélt: „Nagyon élveztem a bált! Nyitótáncosként kimondottan szép és emlékezetes volt, a tánc megadta az izgalmat utána pedig már felszabadultan tudtam ismerősökkel beszélgetni és új embereket megismerni!”
A meghívott zenekar olyan ritmussal, érzékkel választotta a zenéket, hogy a végén még azok is táncoltak, akik maguk sem gondolták volna, hogy fognak. Tele volt a tánctér, párok, csoportok alakultak. A bál végén, a ráadás után sem csitult a felfokozott hangulat. A néptáncosok közül páran énekelni kezdtek, újra előkerültek a hegedűk és zengett a terem a magyar népdaloktól.
„Ilyet még nem tapasztaltam, amilyen maguknál van” – jegyezte meg csodálkozva és elismerően a bál díszvendége, Hende Csaba Zennyessy László elnöknek, amikor a bálozók összekapaszkodva, egy körben énekelték, hogy:
„Annyi mindent kéne még elmondanom,
S ha nem teszem talán majd nem is lesz rá alkalom
Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk
S mint a régi jó barátok egyet mondunk s egyet gondolunk…” (Ismerős Arcok: Nélküled)
Talán távolról, az események leírásának olvasójaként is érezni lehet, miért is olyan különleges élmény a Magyar Bál Svájcban.
Élménybeszámoló - I. rész
Hogyan telt az idei 51. Zürichi Magyar Bál és hogyan mulatnak a svájci magyarok? A januári időszakban az emberre nehezedhet az újévi feladatok tömege és az iskolai síszünet még messze van. Mi tölthet fel ezekben a sötét, téli napokban? Svájcban ilyen esemény a magyar bál, amit Zürichben immár 51. alkalommal rendeztek meg, gyerektáncházzal összekötve.
A báli szezon különleges helyet foglal el a Svájcban élő magyarok szívében és az idei év több különlegességet is tartogatott. A svájci magyarok életében már hagyományos esemény a magyar bál. A megszokottól eltérően 2024-ben a bált már januárban megtartották, így a Zürichi Magyar Egyesület vezetősége már jóval Karácsony előtt elkezdte a felkészülést, hogy az ország minden tájáról és a Magyarországról érkező vendégek számára az idei alkalom is egyedülálló legyen tegyék.
Bár az évek során sokat változtak a körülmények: a vendégsereg lelkesedése és a szervezők elkötelezett munkája mit sem csökkent.
A gyerektáncház után, lassan elkezdődött a terem feldíszítése a bálra. Miután minden a helyére került és a nyitótáncosok, néptánc csoportok is elpróbálták produkciójukat. Megérkeztek a vendégek, akik este 10-ig folyamatosan jöttek. Kik csoportosan, családilag vagy baráti közösségekben foglaltak helyet, kik az ismerkedős asztalhoz ültek, kik az utolsó pillanatban érkeztek, mind reméltek valamit, amit ez a bál adhatott nekik.
Egyesek tradicionálisan, szinte a kezdetek óta járnak a bálba, hiszen az 50-es, 60-as, 70-es években érkeztek Svájcba. Már akkor kialakult a hagyománya, hogy a magyarok egy közös táncmulatság keretében találkozzanak, együtt mulassanak. Voltak olyanok, akik évtizedekkel ezelőtt egy ilyen bálon ismerkedtek meg egymással. Mások már ebben az országban születtek, mint a nyitótáncosok többsége és második generációs svájci-magyarként vált fontossá számukra a részvétel. Olyan fiatalok is érkeztek, akik tanulmányaikat végzik itt. Nekik újdonság volt a közös, nagyszabású táncmulatság: egy újfajta kapcsolatot adott a magyar közösséghez. A visszajárók bálélménye más. Nekik a megszokás biztonságával ad olyan élményt, ami miatt megéri utazni akár több 100 kilométert is.
A program három táncprodukcióval indult. Elsőként az elsőbálozós fiatalok keringője nyitotta meg a bált, akik hagyományosan fehér ruhájukban a táncparkettet is felavatták a többi vendéggel együtt. Két néptánccsoport, a zürichi Óperenciás Néptáncegyüttes és a berni Figurás Néptánccsoport mutatott be többféle magyar táncot, szintén bevonva a közönséget. A SPASZ, a Svájci Amatőr Progresszív Színpad egy komédiát mutatott be. A vacsora után folytatódott a tánc, amelyet egy Magyarországról felkért zenekar kísért, akik már többször is játszottak a korábbi években a bálon. Most is jó hangulatot teremtettek. A tánc csak ideiglenesen állt le a tombola nyeremények kisorsolásakor, folyatódott a zene. Az esemény végén alig akartak hazamenni a bálozók a hajnali órákban.
Összefoglalva, a zürichi magyar bál egy találkozópont és a bálozás egy olyan közös hagyomány, olyan közös élmény, ahol a magyar beszéd, a magyar kapcsolatok, a magyar zene és a közös tánc elválaszthatatlanul összetartozik. Olyan komplex élményt ad a résztvevőknek, amiért jövőre is érdemes visszatérni.
A Zürichben minden év február első napjaiban megrendezett teltházas rendezvény a svájci magyarság egyik legnagyobb eseménye.
A kora őszi MagyarHáz Nap mellett hagyományosan a páratlan sikerű, előkelő hangulatú Zürichi Magyar Bál vonzza a legtöbb résztvevőt.
Helyszínként már évtizedek óta a zürichi Swissôtel elegáns nagyterme szolgál.
A szervezés már hónapokkal korábban kezdetét veszi a Svájci MagyarHáz Alapítvány és a Zürichi Magyar Egyesület szervezésében.
A báli meghívó és a belépőjegyek megszerkesztése, a báli menü összeállítása, a díszvendégek és fellépő művészek meghívása, a foglalások és befizetések nyilvántartása - mind egy lelkesen és önkéntesen működő csapat érdeme - Szennyessy László, a Svájci MagyarHáz Alapítvány elnökének hatékony koordinálásával.
Az eseményen minden évben meghívott díszvendégeink köszöntik a báli közönséget.
A köszöntők sorát az első bálozó fiatalok nyitótánca követi, akik hófehér estélyi ruhában és elegáns öltönyökben keringőznek.
A fellépők között a meghívott néptánc - és népi zene együttesek képviselik és mutatják be népi örökségünk színét-javát, autentikus viseletben.
(A festményt Wilhelm Gause festette az éves bécsi bálról.)
A BÁLI KULTÚRA EREDETE
Kultúrtörténetünkben nagy hagyománya van a báli szezonnak. A társasági élet eme évszázados tradíciója napjainkban újra virágkorát éli. A báli szezon Vízkereszttől Hamvazószerdáig tart, amikor is a húsvéti böjtöt megelőző napokban még egy utolsó nagy táncmulatságra gyűlnek össze az emberek.
A hosszú téli hónapokban több lehetőség adódott arra, hogy az emberek ismeretséget kössenek egymással, ugyanis ilyenkor a szezonális munkák, különösen a mezőgazdaságban, szintén téli álmukat aludták.
A magyar bál szó a latin-olasz balare (táncolni) szóból ered. A bálszervezés hagyománya a társadalom minden rétegében, városokban és a falvakban egyaránt igen népszerű volt. A 19. század második felében csaknem minden szakma és szervezet megtartotta saját báljait, melyek gyakran jótékony célúak voltak.
A TÁRSAS ÉS TÁNCOS ÖSSZEJÖVETELEK RENESZÁNSZA
A bál mindig a társas érintkezés jelentőségét fejezte ki a közösségek életében. Az ismerkedés, a kapcsolatteremtés és a közösség összetartásának rendkívül látványos és szórakoztató formája volt kezdetektől fogva. Az ilyenkor rendezett táncos összejöveteleken vezették be az eladósorba került lányokat társaságba, és a házasulandó fiatalemberek itt keresték a számukra megfelelő „partit”. A báloknak, bálozásnak, mint minden társadalmi érintkezési formának, szigorú öltözködési és viselkedési etikettje volt.
További cikkeink …
1. oldal / 2
