Élménybeszámoló - I. rész

Hogyan telt az idei 51. Zürichi Magyar Bál és hogyan mulatnak a svájci magyarok? A januári időszakban az emberre nehezedhet az újévi feladatok tömege és az iskolai síszünet még messze van. Mi tölthet fel ezekben a sötét, téli napokban? Svájcban ilyen esemény a magyar bál, amit Zürichben immár 51. alkalommal rendeztek meg, gyerektáncházzal összekötve.

A báli szezon különleges helyet foglal el a Svájcban élő magyarok szívében és az idei év több különlegességet is tartogatott. A svájci magyarok életében már hagyományos esemény a magyar bál. A megszokottól eltérően 2024-ben a bált már januárban megtartották, így a Zürichi Magyar Egyesület vezetősége már jóval Karácsony előtt elkezdte a felkészülést, hogy az ország minden tájáról és a Magyarországról érkező vendégek számára az idei alkalom is egyedülálló legyen tegyék.

Bár az évek során sokat változtak a körülmények: a vendégsereg lelkesedése és a szervezők elkötelezett munkája mit sem csökkent.

A gyerektáncház után, lassan elkezdődött a terem feldíszítése a bálra. Miután minden a helyére került és a nyitótáncosok, néptánc csoportok is elpróbálták produkciójukat. Megérkeztek a vendégek, akik este 10-ig folyamatosan jöttek. Kik csoportosan, családilag vagy baráti közösségekben foglaltak helyet, kik az ismerkedős asztalhoz ültek, kik az utolsó pillanatban érkeztek, mind reméltek valamit, amit ez a bál adhatott nekik.

Egyesek tradicionálisan, szinte a kezdetek óta járnak a bálba, hiszen az 50-es, 60-as, 70-es években érkeztek Svájcba. Már akkor kialakult a hagyománya, hogy a magyarok egy közös táncmulatság keretében találkozzanak, együtt mulassanak. Voltak olyanok, akik évtizedekkel ezelőtt egy ilyen bálon ismerkedtek meg egymással. Mások már ebben az országban születtek, mint a nyitótáncosok többsége és második generációs svájci-magyarként vált fontossá számukra a részvétel. Olyan fiatalok is érkeztek, akik tanulmányaikat végzik itt. Nekik újdonság volt a közös, nagyszabású táncmulatság: egy újfajta kapcsolatot adott a magyar közösséghez. A visszajárók bálélménye más. Nekik a megszokás biztonságával ad olyan élményt, ami miatt megéri utazni akár több 100 kilométert is.

A program három táncprodukcióval indult. Elsőként az elsőbálozós fiatalok keringője nyitotta meg a bált, akik hagyományosan fehér ruhájukban a táncparkettet is felavatták a többi vendéggel együtt. Két néptánccsoport, a zürichi Óperenciás Néptáncegyüttes és a berni Figurás Néptánccsoport mutatott be többféle magyar táncot, szintén bevonva a közönséget. A SPASZ, a Svájci Amatőr Progresszív Színpad egy komédiát mutatott be. A vacsora után folytatódott a tánc, amelyet egy Magyarországról felkért zenekar kísért, akik már többször is játszottak a korábbi években a bálon. Most is jó hangulatot teremtettek. A tánc csak ideiglenesen állt le a tombola nyeremények kisorsolásakor, folyatódott a zene. Az esemény végén alig akartak hazamenni a bálozók a hajnali órákban.

Összefoglalva, a zürichi magyar bál egy találkozópont és a bálozás egy olyan közös hagyomány, olyan közös élmény, ahol a magyar beszéd, a magyar kapcsolatok, a magyar zene és a közös tánc elválaszthatatlanul összetartozik. Olyan komplex élményt ad a résztvevőknek, amiért jövőre is érdemes visszatérni.