Idén 12. alkalommal rendezték meg Svájc legnagyobb magyar eseményét, a Svájci Magyarház Napot. Az egész napos programsorozat több mint 1000 látogatót vonzott, a kedvező időjárásnak köszönhetően pedig a kültéri ételes és italos sátrak is rendkívül népszerűek voltak.

Több hónapos előkészület és szervezés eredményeképp 2019. szeptember 7-én lezajlott a 12. Svájci Magyarház Nap Zürichben, ahová nemcsak Svájc egész területéről, de határon túlról is érkeztek látogatók, előadók és segítők. A rendezvény helyszíne ismét a GZ Buchegg zürichi rendezvényközpontban volt, amely hatalmas parkjával, barátságos belső udvarával és számos fedett termével kiváló helyszínként szolgált a színes programokhoz.

A hét eleji időjárás-jelentések ugyan aggodalomra adtak okot, ám végül nagy szerencsével kellemes, napsütéses őszi idővel köszöntött be a szombat reggel. A napi előkészületek már 8 óra előtt megkezdődtek: sercegett a zsír a hagyma alatt, versenyt hámoztak a krumplipucolók és mindenki serényen végezte a dolgát. Hamarosan minden a helyére került és várta a vendégeket. Főtt a gulyásleves, illatozott a kürtőskalács és hangolt a zenekar. A cserkészek kipakolták a süteményeket, készenlétben állt a kávéfőző, minden készen állt tehát arra, hogy jól induljon a délelőtt.

A nagyterem programjainak sorát a Dalölelő zenekar kezdte meg, akik gyermekek számára tartottak játékos, interaktív koncertet. A zenekar vezetője, Hornai Zóra gitárral, énekkel és meséléssel kápráztatta el a kicsiket, zenésztársai (Zámbó Tamás gitáron és Pávolics Péter a doboknál) pedig tökéletes trióvá formálták az előadást. Szólt a dal vonatozásról, állatokról és mindenről, ami érdekli az óvodás és kisiskolás korú gyerekeket. A kora délelőtti időpont ellenére rengeteg szülő érkezett gyermekével, a legkisebbek még ölben ülve, a nagyobbak már táncolva, tapsolva élvezték a koncertet.

A délelőtti program része volt még a kreatív sarok, ahol a nagyobb iskolás lányok készíthettek ékszereket Kiss Krisztina és Bagári Adrienn segítségével. Ugyanezen a helyszínen, a tükörteremben pedig „Le a cipővel…” mezítlábas játékok várták a kisgyerekeket a Zürichi Magyar Iskola és Óvoda pedagógusainak irányításával. Itt számos ügyességi, készségfejlesztő gyakorlatot lehetett kipróbálni, például a lábbal festés művészetét. A gyerekek pedig cipőt lehajítva alig várták, hogy részt vehessenek a mezítlábas játékokban.

Időközben pedig az állandó sátrak és műsorok is beindultak. Az udvar egyik felén a játszóház sátrat próbálhatták ki a gyerekek, másutt könyvbörze várta a csereberélni vágyókat. A Magyarház sátorban a MagyarHáz Független Hírmondó legfrissebb száma mellett Ferkó Zoltán korábbi Petőfi- és Kőrösi-ösztöndíjas könyvét, a Levelek Zürichből című kiadványt is meg lehetett vásárolni. Ezen kívül Szilágyi Szabolcs: Magyar feltalálók és találmányok című többnyelvű kötetét is kapni lehetett, a kapcsolódó kiállítást pedig folyamatosan egész nap megtekinthették a látogatók. A Magyarház sátor várta az „Iskolatáska Erdélybe” jótékonysági akcióra felajánlott táskákat, füzeteket, amelyet az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány nehéz sorsú erdélyi magyar gyerekekhez juttat el az iskolakezdésre. A sátor kvízzel is várta a kisebbeket, akiknek a Magyarház Nappal kapcsolatos kérdésekre kellett helyesen válaszolniuk, hibátlan tesztért pedig jutalmat kaphattak. Örömmel láttuk, hogy sok gyermek lelkesen töltögette a kvízeket, izgatottan keresve a helyes megoldást, ezzel is sok tudást szerezve a magyar hagyományokról, a fellépőkről és a Svájci Magyarház Alapítványról.

A délben kezdődő ünnepélyes megnyitón beszédet mondott Szennyessy László, a Svájci Magyarház Alapítvány és a Zürichi Magyar Egyesület elnöke, aki megköszönte az áldozatos munkát a főszervezőknek, akik szabadidejükben fáradoztak az esemény sikerességén. Beszédében hangsúlyozta, hogy a Svájcba érkező magyarok megkapják az anyagi jólét esélyét, de egyáltalán nem biztos, hogy Svájcban boldogok lesznek. Köszöntője után Szennyessy László elnök felkérte Andreas Glarner svájci parlamenti képviselőt, hogy pár szóban üdvözölje a résztvevőket. Képviselő úr beszélt a svájci-magyar barátságról és szimpátiáról, valamint támogatásáról biztosította a helyi magyar közösséget.

Az elhangzott megnyitó beszédek után a Zürichi Magyar Ökumenikus Golarits kórus fellépése következett, Ihász Mária karvezetésével felcsendült számos klasszikus dal, mint például a Parasztkantáta, de a nemrég népszerűvé vált Bodzavirág is a repertoár része volt.

A megnyitót követően sokan ebédet keresve az udvarra indultak, ahol magyaros ételek széles választéka várta az éhes vendégeket. Volt pörkölt, gulyásleves, lecsó, székelykáposzta, lángos, palacsinta, kürtőskalács – nem maradt éhen tehát senki. Desszertként akár házi süteményeket is lehetett fogyasztani, amelyet a Zürichi Magyar Cserkészek standjánál vásárolhattak meg a látogatók. A cserkész-szülők rengeteg tányér finomsággal készültek erre a napra, így a pult előtt mindig sorokban álltak az emberek. Ezen kívül cserkész-játékon is részt vehettek a fiatalok, kincskereső térképen kellett eligazodniuk a kalandvágyó gyerekeknek.

A délutáni műsorok az udvaron kívül főként két helyszínen haladtak tovább: a nagyterem és a tükörterem várta azokat, akik érdeklődtek a néptánc vagy a műszaki témák iránt. A nagyteremben András Kati és Csaba vezetésével gyerektáncházon vehettek részt a kisebbek, míg a tükörteremben Dr. Piskóty Gábor, a Magyar Mérnökök és Építészek Svájci Egyesületének (MMÉSE) elnöke tartotta meg előadását a műszaki balesetek kivizsgálásáról. Ezt követően lezajlott Szilágyi Szabolcs Magyar feltalálók és találmányok című könyvének bemutatója, később pedig Dr. Borosy András, a MMÉSE titkára adott elő a mezőgazdaság és a robotika kapcsolatáról. Mindeközben a nagyteremben a zürichi Óperenciás Táncegyüttes fellépését tekinthették meg a nagy számban érkező érdeklődők, amit táncház követett, mindehhez a Turai Banda húzta a talpalávalót.

A műsorsorozatot a Zrínyi Miklós Baranta Hagyományos Magyar Harcművészeti Sportegyesület bemutatója zárta, amelyet az udvaron összegyűlő tömeg ámulva nézett végig. A barantások történelmi magyar harcművészettel foglalkoznak, előadásukban szerepelt ostor, íjászat, kardvívás és botozás, de a puszta kezes küzdelembe is beleláthattak a nézők. Idén 10. alkalommal látogattak el a Magyarház Napra a barantások, így bemutatójuk már hagyománynak tekinthető.

Az esti műsorok 8 órától kezdődtek, így aki már megvacsorázott és megpihent a sok izgalmas előadás után, választhatott, hogy a tükörterem népzene és néptánc estjére megy, vagy pedig a nagyterem retró bulijába DJ Zsoltival. Az előbbi mulatság a Turai Banda és barátai zenéjével egy jó hangulatú táncházi programként szolgált, míg az utóbbi az elmúlt 30 év legnagyobb magyar slágereivel várta a táncolni kívánókat. Idén először a fiatalabb korosztály számára is készültek a szervezők, a tizenéveseknek külön teremben két DJ: Elwont és Eddie Ria szolgáltak zenével. Az est végére is rengetegen maradtak táncolni, kikapcsolódni, sokáig szólt még a magyar muzsika a GZ Buchegg rendezvényközpontban.

A 12. Svájci Magyarház Nap sikerét bizonyítja, hogy rengeteg vendég fordult meg a helyszínek valamelyikén, sok régi és új látogató élvezhette együtt a magyar műsorokat. Különösen fontos volt a kisgyermekek jelenléte, hiszen magyar kisgyerekből magyar felnőtt válik idővel, aki talán maga is részt vállal majd a helyi magyar közösség életének szervezésében. Köszönettel tartozunk a szervezőknek, akik éjt nappallá téve tökéletesítették az ünnepséget és soha nem veszítettek lelkesedésükből, valamint a fellépőknek, akik idén is hozzásegítettek bennünket egy remek Magyarház Naphoz. Reméljük, hogy mindenki, aki eljött, jó élményekkel tért haza és jövőre is találkozunk a 13. Svájci Magyarház Napon.

Szerző: Kelemen Lilla 

A cikk a Kőrösi Csoma Sándor Program honlapján olvasható.

Szeptember 8-án tizenegyedik alkalommal rendezték meg a Svájci Magyarház Napot Zürichben.

A Zürichi Magyar Egyesület és az egész Svájci Államszövetséget átfogó Svájci Magyarház Alapítvány vezetői és önkéntesei Szennyessy László elnök kezdeményezésére idén immár tizenegyedik alkalommal rendezték meg a Svájci Magyarház Napot Zürichben, átmenetileg egy darab Magyarországgá változtatva a rendezvénynek helyet adó Buchegg Közösségi Házat és környékét. Hosszú idő után tért vissza a találkozó erre a helyszínre. Még 2007-ben indult ezen a helyen a Magyarház Nap, azóta máshol tartották legnagyobb éves összejövetelüket a Svájcban élő magyarok. Az alapgondolat azonban a kezdetektől fogva nem változott: Ismerjük meg egymást és töltsünk el egy műsorokban gazdag kellemes napot. Az időjárásra idén nem lehetett panasz, a szeptember első hetében még borongós, változékony idő szombatra csodaszép nyár végi napsütésre váltott a szervezők és a résztvevők legnagyobb örömére.

A szervezés előkészületei már hónapokkal korábban megkezdődtek, az esemény előtt egy héttel pedig közös helyszínbejáráson ismerkedhettek meg a részletekkel a kiállítók, akik elsősorban Svájcban élő vállalkozók, vendéglátók, kézművesek, de volt köztük eredeti ötletek megvalósításán fáradozó matematika tanár, kétnyelvű játszóházat vezető pedagógus is. Rajtuk kívül Magyarországról, Erdélyből és a Délvidékről is érkeztek kiállítók. Az alapos tervezésnek köszönhetően professzionális hatékonysággal zajlott a sátrak, standok felállítása, a nagyterem feldíszítése, valamint az ételek és italok szállítása. Minden készen, rendben a helyén állt, amikor Ondrus-Kok Viola, a Zürichi Magyar Iskola és Óvoda pedagógusa délelőtt tíz órakor Le a cipővel! címmel megkezdte napindító gyermekfoglalkozását. Miután a lábügyességet fejlesztő mezítlábas játékokat kipróbálták, a legkisebbek Piskóty Anita interaktív mesekuckójába fészkelték be magukat. Az Egyszer volt... című mesedélelőtt telt háznak örvendett, és a műsorban aktívan részt vevő kicsik mellett az őket kísérő szülők is még egyszer gyerekek lehettek.

Pontban déli 12 órakor kezdődött a Buchegg Közösségi Ház zsúfolásig megtelt nagytermében az ünnepélyes megnyitó, melyen Magyarország berni nagykövetsége is képviseltette magát Piszter Csaba külgazdasági attasé személyében. Szennyessy László, a Svájci Magyarház Alapítvány elnöke üdvözlő beszédében kiemelte a magyar identitás megőrzésének fontosságát, különösképpen a felnövekvő, fiatal generációk életében. Magyarnak megmaradni külföldön csak közösségben lehetséges, ezért minden szülőt arra buzdított, járassa gyermekét hétvégi magyar óvodába, iskolába, írassa be cserkészkedni és saját maga is minél aktívabban kapcsolódjon be a svájci magyar kulturális életbe. Ez egyébként Zürichben egyáltalán nem nehéz, minden héten több magyar rendezvényen is részt vehetnek az itt élő hazánkfiai. A 34 éve Svájcban élő Szennyessy László kiemelte még, hogy az alpesi országban nem feltétlenül a vágyva vágyott boldogságot találják meg az ideköltözők, hanem az anyagi jólét esélyét. A kettő közötti különbség felismeréséig vezető nem ritkán hosszú és nehéz úton fájdalmas áldozatokat kényszerülnek meghozni nemcsak a szülővé váló felnőttek, hanem olykor gyerekeik és az otthon maradt nagyszülők is. Mindig vannak családok, akik ezek hatására a hazaköltözés mellett döntenek, amely adott esetben jó és üdvözlendő választás is lehet. Az elnök úr végül virágcsokor átadásával köszönte meg a szervezést Szántó-Molnár Tecának, Dusza Andreának és Pilinszky Katalinnak. Az ünnepélyes megnyitót Dr. Michna Krisztina, a Zürichi Magyar Protestáns Gyülekezet református lelkésze és Varga Péter, a Szent István Magyar Katolikus Misszió plébánosa áldása követte. Ezután az Ihász Mária karnagy irányításával újjá szerveződött Zürichi Ökumenikus Golarits Kórus lépett fel elsöprő sikert aratva.

Mindeközben a szakácsok nem tétlenkedtek, a megnyitó ünnepség végére elkészült az ebéd. A kiállítóknak hála, a magyar konyha ételeinek legjava képviseltette magát a közösségi ház előtti téren. Bálint László, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány elnöke és csapata főzte Svájc legfinomabb lecsóját, melynek vásárlói egyúttal az Iskolatáska Erdélybe adománygyűjtést is támogatták. Mellette gulyásleves csábított egy tányértöltésre, egy sátorral arrébb pedig marha- és sertéspörkölt ínycsiklandó illata szállt a levegőben. A Budapest Lángos sátra előtt szüntelenül sorok kígyóztak, és nem hiányozhatott a töltött káposzta sem. Desszertnek volt eredeti dorongfánk vagy ismertebb nevén kürtős kalács, többféle rétes, palacsinta és négercsók is. Ez utóbbit a maximális politikai korrektség jegyében afroamerikai szájra puszi néven kínálták a vendégeknek. A Cserkész büfé asztalai előtt az alkalomra egyenruhát öltött fiatal zürichi cserkészek Pilinszky Katalin vezetésével derekasan állták az megéhezett vendégek rohamát. Miután mindenki jóllakott, kezdetét vette a Szegedről érkezett Kószóné Móni dúla, azaz asszonytársi segítő, avagy szüléskísérő beszélgetéssel egybekötött előadása Asszonytárs, nővér és a szülés címmel. A gyerekek délután sem unatkoztak, Hornai Zóra és Zámbó Tamás Dalölelő címmel tartott zenés családi foglalkozást, mely a gyerekek és szüleik körében egyaránt zajos sikerre tett szert. Emellett egész délután mézeskalács díszítés, íjászat, festés, agyagozás és számtalan játék várta a jövő nemzedékét.

Könyvbemutató nélkül nincs kulturális rendezvény – gondolhatták a 11. Magyarház Nap szervezői, és Zürichbe invitálták Árpád-házi Boldog Erzsébetnek a svájci Töss városka kolostorában eltöltött sanyarú sorsát bemutató könyv magyar kiadását segítő Sztruhár Szilviát, Bakócs Michelt és Verebes Csabát. A koronahercegnő fátyla címmel megjelent könyvet Svájcban vehette kézbe első alkalommal a nagyközönség.

Három zürichi amatőr festõ, Farkas Miron Orsolya, Golarits Gyöngyi és Szilágyi Margit szemet gyönyörködtető festményei ugyancsak a szépre vágyók kedvencei voltak.

A lelki elmélyülésre vágyóknak sem kellett csalódniuk. Kószóné Móni és Szarka Gábor Te hogyan éled életed a mai világban a hited által? címmel tartott beszélgetést az érdeklődőknek. A délutáni programok sorát a zürichi Óperenciás Néptáncegyüttes fergeteges bemutatója zárta a nagyteremben, amely ezúttal is zsúfolásig megtelt. A talpalávalót a Turai Banda húzta nekik, akárcsak a néptáncbemutatót követő táncház kezdő és haladó résztvevőinek. A nagy sikerre való tekintettel az este folyamán többször is felcsendült még a táncházi muzsika, melyre százak ropták a legkülönfélébb táncokat a dunántúlitól a moldvaiig Mészöly Fanni értő irányításával. A kültéri programok sorát hagyományosan baranta harcművészeti bemutató zárta. Az ezúttal Székesfehérvárról érkezett Fejér Baranta Csoport az ősi magyar harcmodor lélegzetelállító fogásaival ismertette meg a nagyérdeműt bottal, szablyával, karikás ostorral és ha kellett, puszta kézzel. Egy másik sátornál újdonságként lehetőséget kapott a bemutatkozásra a taktikai közelharc elemeit egységes önvédelmi rendszerbe foglaló krav maga is. Este hét órától a nagyteremben A Kincsem című színes, szélesvásznú, romantikus magyar kalandfilmet tekinthette meg a szép számú érdeklődő. Amint lefutott a stáblista a legyőzhetetlen csodakanca történetét feldolgozó filmeposz végén, a barantások látványos tüzes bemutatójában gyönyörködhettek a látogatók. Ezt követően Mészárovics Zsolt DJ is készen állt a régi és új slágerekből éjfélig tartó diszkóra, a másik teremben pedig a Turai Banda fergeteges táncházi hangulatot varázsolt a legkitartóbbaknak.

Több mint tizenkét órával az ünnepélyes megnyitó után lassanként elcsendesedett a Buchegg Közösségi Ház környéke. A fél napra egy talpalatnyi Magyarországgá változott tér ismét svájci lett. Az utolsó papírtálca, műanyag villa és fémdoboz is a szelektív hulladékgyűjtőbe került. A nagyterem székei ötös sorokban, tízes oszlopokban állnak helyükön. A termek kitakarítva, lámpák lekapcsolva, a sorompó lezárva. A szervezőkre rövid pihenés vár, hogy aztán kezdődjön újból a tervezés, szervezés jövő szeptemberig, a 12. Svájci Magyarház Napig.

Szerző: Ferkó Zoltán 

A cikk a Kőrösi Csoma Sándor Program honlapján olvasható.

A ZÜME és az egész Svájci Államszövetséget átfogó Svájci MagyarHáz Alapítvány vezetői és önkéntesei Szennyessy László elnök kezdeményezésére minden ősszel megrendezik a Svájci MagyarHáz Napot Zürichben.

A 2007-ben indult esemény alapgondolata: "Ismerjük meg egymást és töltsünk el egy műsorokban gazdag kellemes napot!"

A rendezvény aktívan és színvonalasan járul hozzá a magyar identitás megőrzéséhez, különösképpen a felnövekvő, fiatal generációk életében. A MagyarHáz napon betekintést nyerhetünk a svájci magyar kulturális életbe, és a közösséghez kapcsolódva tartalmasan megélhetjük közös nemzetünkhöz való odatartozásunkat. 

Az első MagyarHáz Napot a zürichi Buchegg Közösségi Ház fogadta be, majd változatos helyszíneket bejárva ismét a hangulatos közösségi tér ad otthont a svájci magyarság legnagyobb éves rendezvényének.

A szervezés előkészületei már hónapokkal korábban megkezdődnek, hogy a látogatók feledhetetlen élményekkel gazdagodhassanak.

Kiállítóink között elsősorban Svájcban élő vállalkozókkal, vendéglátókkal és kézművesekkel találkozhatnak. Rajtuk kívül Magyarországról, Erdélyből és a Délvidékről érkezetteket is üdvözölhetünk a standok mögött.

A közösségi ház előtti téren a magyar konyhaművészet hagyományos és méltán dicsért fogásaival szemezgethetnek a vendégek: lecsó, gulyásleves, marha - és sertéspörkölt, töltött káposzta, és lángos is kapható a vásári forgatagban. Desszertként kürtős kalács, rétes, palacsinta és négercsók is szerepelt már a kínálatban. 

A rendezvényen további Svájcban élő magyar szervezetek és egyesületek is részt vesznek: például a cserkészek az elmúlt években szintén a nagy sikernek örvendő Cserkész büfé asztalai mögül voltak a látogatók szolgálatára.

A kulináris élvezetek mellett mindig kimagasló előadások közül csemegézhetnek a résztvevők. Könyvbemutató, kiállítás és lelki programok gondoskodnak az elmélyülésről.

A legkisebbek zenés családi foglalkozásokon, dalölelő alkalmakon tanulhatnak magyar mondókákat, énekeket, ritmusokat. Emellett számtalan játék és kreatív mesterkedés (mézeskalács-díszítés, agyagozás, festés), és az ügyességet méltón próbába tevő íjászat várja a fiatalokat.

Hagyományainkhoz és kulturális kincseinkhez számtalan módon kapcsolódunk. Ilyen például az ősi magyar harcmodort bemutató barantások fellépése.

A programok sorát minden évben fergeteges bemutató és talpalávaló gazdagítja: a meghívott néptáncegyüttesek és a népi zenét játszó bandák minden alkalommal zsúfolásig megtöltik a nagytermet.

Az est méltó zárásaként az elmúlt években két teremben is táncolhattak a szórakozni vágyók: táncház, illetve egy meghívott lemezlovas gondoskodott az emlékezetes hangulatról.