(A festményt Wilhelm Gause festette az éves bécsi bálról.)

A BÁLI KULTÚRA EREDETE

Kultúrtörténetünkben nagy hagyománya van a báli szezonnak. A társasági élet eme évszázados tradíciója napjainkban újra virágkorát éli. A báli szezon Vízkereszttől Hamvazószerdáig tart, amikor is a húsvéti böjtöt megelőző napokban még egy utolsó nagy táncmulatságra gyűlnek össze az emberek.  

A hosszú téli hónapokban több lehetőség adódott arra, hogy az emberek ismeretséget kössenek egymással, ugyanis ilyenkor a szezonális munkák, különösen a mezőgazdaságban, szintén téli álmukat aludták.

A magyar bál szó a latin-olasz balare (táncolni) szóból ered. A bálszervezés hagyománya a társadalom minden rétegében, városokban és a falvakban egyaránt igen népszerű volt. A 19. század második felében csaknem minden szakma és szervezet megtartotta saját báljait, melyek gyakran jótékony célúak voltak. 

A TÁRSAS ÉS TÁNCOS ÖSSZEJÖVETELEK RENESZÁNSZA

A bál mindig a társas érintkezés jelentőségét fejezte ki a közösségek életében. Az ismerkedés, a kapcsolatteremtés és a közösség összetartásának rendkívül látványos és szórakoztató formája volt kezdetektől fogva. Az ilyenkor rendezett táncos összejöveteleken vezették be az eladósorba került lányokat társaságba, és a házasulandó fiatalemberek itt keresték a számukra megfelelő „partit”. A báloknak, bálozásnak, mint minden társadalmi érintkezési formának, szigorú öltözködési és viselkedési etikettje volt.