Élménybeszámoló - II. rész

A visszajelzések alapján a 2024-es magyar bál is elődei méltó nyomdokába lépett, mindenhonnan lehetett hallani, hogy elsőrangú hangulat volt. A meghívott svájci díszvendégek is beálltak, élvezettel, felszabadultan táncoltak, hálálkodtak, dicsérték a magyar bál hangulatát.

Egy hölgy, aki már évtizedek óta jár a zürichi magyar bálokra, a helyszínen így lelkesedett: „Bár táncolni már nem szoktam sokat, látni a fiatalokat, az ismerős, magyar arcokat – legalább évente egyszer… Csak élvezni lehet ezt az egészet.”

 Milyen élmény volt a fiataloknak, fellépőknek? Egyikük, aki először vett részt az eseményen, így mesélt: „Nagyon élveztem a bált! Nyitótáncosként kimondottan szép és emlékezetes volt, a tánc megadta az izgalmat utána pedig már felszabadultan tudtam ismerősökkel beszélgetni és új embereket megismerni!”

A meghívott zenekar olyan ritmussal, érzékkel választotta a zenéket, hogy a végén még azok is táncoltak, akik maguk sem gondolták volna, hogy fognak. Tele volt a tánctér, párok, csoportok alakultak. A bál végén, a ráadás után sem csitult a felfokozott hangulat. A néptáncosok közül páran énekelni kezdtek, újra előkerültek a hegedűk és zengett a terem a magyar népdaloktól.

„Ilyet még nem tapasztaltam, amilyen maguknál van” – jegyezte meg csodálkozva és elismerően a bál díszvendége, Hende Csaba Zennyessy László elnöknek, amikor a bálozók összekapaszkodva, egy körben énekelték, hogy:

„Annyi mindent kéne még elmondanom,
S ha nem teszem talán majd nem is lesz rá alkalom
Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk
S mint a régi jó barátok egyet mondunk s egyet gondolunk…” (Ismerős Arcok: Nélküled)

Talán távolról, az események leírásának olvasójaként is érezni lehet, miért is olyan különleges élmény a Magyar Bál Svájcban.