A ZÜRICHI MAGYAR EGYESÜLET 150 ÉVE I. rész

1864-2014
Történeti összefoglaló 1864-től napjainkig
(tanulmány vázlat)

I. rész: 1864-1955-ig

„Hazádnak rendületlenül légy híve óh magyar…!”

Bevezető

A magyar-svájci kapcsolatok gyökerei jóval mélyebbre nyúlnak a mai államközi viszonyoknál. Közös történetünket a magyar honfoglalás (896) időszakából érdemes indítani. Tárgyi és írásos emlékek százai mesélhetnek, melyekből – kis kutatást végezve – magunk is felismerhetjük, milyen fontos és szoros kapcsolat állt fent, és tart ma is a két nemzet között. A kapcsolatfelvétel a különböző történelmi korszakokban más-más okokkal magyarázható. A mai svájci-magyar diaszpóra kialakulásának hátterét és a Zürichi Magyar Egyesület történetét vizsgálva azonban elég a modernizáció korától kezdeni a leírást. A magyarországi belső rendszerváltozások ugyanis több jelentős emigrációs hullámot indítottak - 1859, 1918-20, 1945-48, 1956-ban - nyugatra, köztük elsők között Svájcba.

A Zürichi Magyar Egyesület alapítása

 A mai magyar diaszpóra szervezetek túlnyomó többségét vagy ’56-ban, vagy a rendszerváltás óta alapították. A Zürichi Magyar Egyesület se nem 1956-os alapítású emigráns szervezet, se nem legújabb kori klub. Múltja jóval régebbre nyúlik vissza.

Svájc elsődleges vonzerejét az 1855-ben alapított szövetségi műegyetem (Eidgenössische Tchnische Hochschule) jelentette a tudomány területén jeleskedő magyar hallgatók részére.   Alapítása után négy évvel, 1859-ben már beiratkozott néhány magyar diák az új főiskolára; az 1871/72 tanévben 689 hallgatója közül 79 magyar, ami tekintélyes mennyiség, ha figyelembe vesszük, hogy a Budapesti Műszaki Egyetemnek ekkor összesen 500 hallgatója volt. A magyar mérnököknek ebben az időben tehát jelentős része Zürichben nyerte kiképzését.    Az első – nem hivatalos – magyar egylet 1863-ban alakult az ETH-n tanuló diákok egy csoportja által. Kezdeményezője Hirscher Mór építész volt. A csoport ekkor még nem fejtett ki közösségi vagy szellemi tevékenységet, azonban nyilvánvalóvá vált, hogy érdemes magyar egyesületet alapítani Zürichben.
Az ETH 1864-es tanévének elején, októberben, 21 lelkes diák magyar egyletet hozott létre, mely céljait és működési formáját alapszabályokba rögzítette és ettől kezdve rendszereses közösségi tevékenységet folytatott, ezzel megteremtve az alapjait a ma is működő szervezeteknek. A Zürichi Magyar Egylet alapítója Feketeházy János volt, első elnöke Nagy Dezső, alapító tagjai Festetich Emil, Haris Döme, Holzmann Béni, Jasznigger Jakab, dr. Kherndl Antal, báró Knezevich Viktor, Kugler Mihály, Ladányi József, Lederer Ede, gróf Leiningen Armin, Menczer Lajos, Novelly Imre, Reich Imre, Rózsa Lajos, Schneider Márton, dr. Szily Kálmán, Taussig Sándor, dr. Wartha Vincze és Waldner Jakab.
Feketeházy János (1842-1927) Hídépítő mérnök, tervező. Leginkább számottevő tevékenysége hidak és vasszerkezetek tervezése volt. Munkásságát kiemelt középületeink és hidaink ma is őrzik. Munkái: a Fővámház (ma Budapesti Corvinus Egyetem) tetőszerkezete, az első Összekötő vasúti híd a Dunán, a fiumei forgóhíd, a Keleti pályaudvar tetőszerkezete, az operaház tetőszerkezete, a szolnoki vasúti Tisza-híd, a szegedi közúti Tisza-híd, a Komárom és Révkomárom közötti Erzsébet híd, az Esztergom és Párkány közötti Mária Valéria híd, a budapesti Ferenc József híd (mai neve Szabadság híd).

Kezdetben összejöveteleik hetente egyszer voltak, a Merz, később a Zimmerleuten vagy a Züricher Hof nevű vendéglőkben, ahol Magyarországról hozott hírlapokból tájékozódtak az anyaország sorsáról. 1865-től állandó helyisége volt az egyletnek, 1868-ban jelvényes pecsétnyomót is csináltattak maguknak „Zürichi magyar egylet, 1864” felirattal. Ekkor a tagok száma eléri az ötvenet. A ZME kezdetben diák-körként, de 1872-re már általános egyletként működött, nagyobb és nemesebb célokat is tűzve maga elé, mint pusztán a diákok összefogása, szórakoztatása. Tagja lehetett ettől fogva minden Zürichben tartózkodó magyar. Ennek ellenére tagok nagy többsége az egyetem hallgatója volt. Olyanok, mint Asbóth János, Alexy Ödön, Auer Henrik vagy Österreicher Géza (Örkény István édesapja). Az Egyesületben ötven év alatt nagyjából ezer magyar diák fordult meg. (1863-1888 között 574 regisztrált tagja volt – persze nem egy időben)
1872-ben, általános egyletté való alakulása után nyerte el az alapszabály végleges formáját. Eszerint az egylet célja:

1. Távol a hazától a honfitársakban a tiszta magyar szellemet, különösen az összetartás és hazafiság szellemét őrizni, folyvást ébren tartani és gyarapítani, és a tagokat fönntartani a magyar míveltség színvonalán.
2. Kitelhetőleg gyámolítani a honfitársakat mind szellemi, mind és anyagi tekintetben; pártolni a hazai irodalmat – mindent, ami nemzeti életünkben szép, nagy, nemes és jó.
3. Mindenek fölött a „magyar” névnek becsületét fönntartani és emelni, a nemzeti ügynek haladását lehetőleg eszközölni, és ezek iránt a külföldieknél az érdeket és közbecsülést fölkelteni és fönntartani.

Azt is kimondja az egylet, hogy alakulása által korántsem szándéka tagjait más nemzetbeliekkel való társalgástól elvonni, vagy azok iránt elzárkózást kelteni. Sőt ellenkezőleg, szorgalmazza a más nemzetekkel való barátságok kialakítását, mint a magyar ügy szolgálatának leghatásosabb eszközét.
Az egylet magyar könyvtárat is létrehozott, mely 1872-re 1150 dokumentumot számlált. Ezt az egyleti tagok és az Magyar Tudományos Akadémia adományaiból bővítették. Folyóiratok is rendszeresen jártak Magyarországról, méghozzá úgy, hogy a lapkiadók ingyen küldték a példányokat, csak a postaköltséget kell az egyletnek állnia. 1865/66 tanévben 4 politikai és 3 szépirodalmi lapot találunk, míg 1868-ban már 20 hírlap és folyóirat található az olvasóterem asztalán. Később járt többek közt a Nyugat, a Pesti Napló és a Pesti Hírlap.

Az éves beszámolók tanúsága szerint igen aktív közösségi élet folyt: tudományos és szórakoztató előadások, úgynevezett társas vacsorák, sí versenyek, és sí kirándulások, sőt magyar bálok is! Ezekre a bálokra persze már nemcsak az egylet tagjai voltak meghívva, hanem svájciak, más nemzetiségi egylet tagjai, minden svájci magyar és vendégek Magyarországról is.  1934-ben már 800 vendég mulatott a Grand Hotel Dolderben a magyar bálon! A hetvenes években alakult egy önképzőkör is az egyleten belül, melynek célja a magyar nyelv műszaki szókincsének fejlesztése, különböző tudományos előadások, illetve egy-egy téma kapcsán kerekasztal beszélgetések szervezése volt. Sőt, a német ajkú magyaroknak nyelvórákat is adott az elnök, Szily Kálmán. Az önképzőkör mellet dalárda és zenekar is működött az egylet keretin belül. Ez utóbbi Péchy László vezetése alatt 11 tagból állt, és nagyban hozzájárult a különböző vidám összejövetelek sikeréhez. Az Egyesülettel párhuzamosan több magyar szervezet is létezett: a Magyar Vívókör és az Előre Magyar Csolnakázó Egyesület. Ezekkel a viszony baráti volt, sok átfedéssel a tagok közt. Az Egyesület két fontos, évente visszatérő eseménye volt a közös szilveszteri mulatság, illetve az 1848 március 15-i megemlékezés. Az Egyesület fennállásának kerek évfordulóiról is rendszeresen, programmal és emlékkönyv kiadásával is megemlékezett.
Különösen nagy rendezvény volt az ötvenedik évforduló. A magyarországi vendégek 1914. június 25-én érkeztek, Palágyi Antal egyesületi elnök fogadta őket. Ugyanaznap este a „Saffran” céh nagytermében ismerkedési estélyt tartottak. Másnap a műegyetem Aulájában került sor az 50 éves jubileumi díszközgyűlésre. A közgyűlés elnöke, Popper István emlékbeszéde kíséretében adta át a Zürichi Magyar Egyesület részére az egyesület alumni szervezete által beszerzett magyar zászlót. A ceremónián beszédet mondott még a Zürichi Műegyetem rektora és Békésy Sándor miniszteri osztály-tanácsos is.

Közösségépítésen és művelődésen kívül az egyletnek már akkor is volt nemzetpolitikai küldetéstudata. Másik fontos küldetése volt megtartani a külföldi diákokat magyar nemzet számára. Az Egyesület, hogy mindkét missziójának minél tökéletesebben meg tudjon felelni, élénk és egymás segítésén alapuló kapcsolatot ápolt Magyarországgal. Később a revíziós törekvésben támogatta csonka Magyarországot képességei szerint az Egyesület. A Zürichi Magyar Egyesület segélyezéssel is foglalkozott.  Már első évben saját pénztárából és az egyes tagok adakozásából 100 Frankot küldött a sokat szenvedett haza éhenhalással fenyegetett népének, de gyűjtést szerveztek a svájci (200 Frank 1868-ban) és a magyarországi árvizek károsultjainak is (160 Frank 1875-ben, majd 230 Frank egy évvel később).
A volt tagokból 1896-ban verbuválódott Zürichi Magyar Egyesület Volt Tagjainak Országos Szervezete (ZMEVTOSZ) és a főkonzul személyesen is. A ZMEVTOSZ alumni szervezet kimondottan azzal e céllal jött létre, hogy a kint tanuló magyar diákokat otthonról, Magyarországról anyagilag és erkölcsileg támogassa. A diákok ugyanis a főiskolai tanulmányaik után, mely 8 félév volt, hazatértek, hogy a megszerzett tudással a hazájukat szolgálják.

A 1889-ben rendezett 25. évforduló egy időszak lezárását jelentette. Ennek oka egyrészt a budapesti műszaki egyetem folyton növekvő színvonala volt, másrészt a „zürichi polytechnikum lassú hanyatlása, melyet újabban nem tisztán tudományos, hanem elsősorban svájci nemzeti szempontok alapján igyekeztek irányítani. E két tényező külföld helyett Budapestre vonzotta a műszaki tudományok iránt érdeklődőket. A belső problémákon kívül a történelem viharai, első világháború, Trianon (korábban sok diák érkezett a Bánságból, Horvátországból, Erdélyből és Felvidékről), az 1933-as gazdasági világválság is nehézségek elé állították a zürichi magyar fiatalokat. Az Egyesület azonban az átmeneti mélypontok ellenére sem szűnt meg, a nehézségeken mindig sikerült túllendülni, ám a valaha gazdag közösségi élet valóban egyre szürkébb lett.